“Szerelmes zeneszerzők” - Milyenek is voltak Ők igazából? …és ami mögöttük van!, Nagyvárad, Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ, Sunday, 26. June 2016
Élettörténetek, szokások, érzelmek…szerelmek.
Egy újabb zenei esemény résztvevője lehet mindenki a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ (légkondicionált!) Múzeumtermében, június 26-án, délután 6 órától.
“Szerelmes zeneszezők” címmel fogok egy interaktív zongoradélutánt tartani (együtt tölteni mindenkivel), ahol felvetek több kérdést. Zenével, valamint a hangszeremet „elhagyva” fogok beszélni a szellemi, és a materializálódott világ szerintem tapinthatóan érdekes kapcsolódásáról.
Aki már volt valamelyik interaktív önálló zongoradélutánomon (mint amilyen a „Szereti Ön Chopint?”, „Szereti Ön Strausst?” is voltak) azok már sejthetik, hogy mire számíthatnak.
Felvetek most egy újabb gondolatot: mennyire ismerjük a zeneszerzők emberi oldalát? Azt tudjuk, hogy a zene az adott zeneszerző legbelső karikatúrája. A zenéje által ismerjük meg természetét, személyiségét. Olykor önmagunkat is megtaláljuk mindenben, amit képviseltek, éreztek. Ami közös bennük, hogy hasonlóan keveredik testükben az érzelem, és az értelem – viszont sokszor a mindennapjaikban biza „ kontrában” élnek/élünk önmagukkal/önmagunkkal.
Feltettük valaha is a kérdést magunkban, hogy hogyan élték meg ők a mindennapjaik azon részét, amiről oly keveset tudunk?
A mesterek oldalának “hétköznapi” érzéseit?
Tudjuk, hogy talpig úriemberek voltak mindannyian - szakmailag vitathatatlan zsenik, emberileg törékeny, érzelmekkel teli emberek. A “szakmai” tevékenységük nyomai megmaradtak vaskos történelemkönyvekben. Az érem egyik oldalát mindneki ismeri. Nade...két oldala van egy érmének – és az éléről sem szabad megfeletkezni.
A zenetörténelem misztifikálta a szakmai oldalukat, ami meg is illeti őket - de az embernek van egy belső, törékeny oldala is, ami ezt az oldalt „táplálja”.
Mindenkiben volt/van egy kettőség.
Akárcsak mi is, ők is nyakig voltak a teendőikkel. A zenében páratlan érzékkel megszervezett hangjaikkal fejezték ki mindazt, amit lényegesnek gondoltak a világról és természetesen benne az emberről magáról. De ugye azt mindenki tudja, hogy ezek a zeneszerzők ugyanolyan emberek voltak a maguk idejében mint mi. Csupán szemléletük, hivatásuk ***** őket mássá – ami viszont egy nagyon fontos eltérőpont hozzánk képest. Szeretném elmesélni, és előadni mindazt mindenkinek, ami emberi lényünket jellemzi. Bemutatom őket zenében, és szóban is. A jó oldalunk határtalan színességét, szerelmes oldalukat.
Abból indulunk majd ki, hogy elsősorban emberek voltak.
Rengeteg érdekességet is megosztok majd. Különböző reális élethelyzeteket mesélek el, amik visszatükrőződnek a zenéjükben is. Egy érdekes lelki utazásra hívok mindenkit, ahol jobban megismerhetjük őket. És kikről is lesz most szó szóban és zenében? Hát íme: Liszt Ferenc, Chopin, Beethoven, Schubert, Scarlatti, Vieira, és Enescu. Milyenek is voltak Ők igazából?, és minden …ami mögöttük van.
Remélem, hogy érdekesen hangzik ez a felvetés -és sokan tisztelnek majd meg jelenlétükkel.
Mindenkit sok szeretettel várok majd, ahova akár hozzák el ismerőseiket is, és töltsünk el együtt 70-75 percet egy "frissítő" közegben.
Egy újabb zenei esemény résztvevője lehet mindenki a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ (légkondicionált!) Múzeumtermében, június 26-án, délután 6 órától.
“Szerelmes zeneszezők” címmel fogok egy interaktív zongoradélutánt tartani (együtt tölteni mindenkivel), ahol felvetek több kérdést. Zenével, valamint a hangszeremet „elhagyva” fogok beszélni a szellemi, és a materializálódott világ szerintem tapinthatóan érdekes kapcsolódásáról.
Aki már volt valamelyik interaktív önálló zongoradélutánomon (mint amilyen a „Szereti Ön Chopint?”, „Szereti Ön Strausst?” is voltak) azok már sejthetik, hogy mire számíthatnak.
Felvetek most egy újabb gondolatot: mennyire ismerjük a zeneszerzők emberi oldalát? Azt tudjuk, hogy a zene az adott zeneszerző legbelső karikatúrája. A zenéje által ismerjük meg természetét, személyiségét. Olykor önmagunkat is megtaláljuk mindenben, amit képviseltek, éreztek. Ami közös bennük, hogy hasonlóan keveredik testükben az érzelem, és az értelem – viszont sokszor a mindennapjaikban biza „ kontrában” élnek/élünk önmagukkal/önmagunkkal.
Feltettük valaha is a kérdést magunkban, hogy hogyan élték meg ők a mindennapjaik azon részét, amiről oly keveset tudunk?
A mesterek oldalának “hétköznapi” érzéseit?
Tudjuk, hogy talpig úriemberek voltak mindannyian - szakmailag vitathatatlan zsenik, emberileg törékeny, érzelmekkel teli emberek. A “szakmai” tevékenységük nyomai megmaradtak vaskos történelemkönyvekben. Az érem egyik oldalát mindneki ismeri. Nade...két oldala van egy érmének – és az éléről sem szabad megfeletkezni.
A zenetörténelem misztifikálta a szakmai oldalukat, ami meg is illeti őket - de az embernek van egy belső, törékeny oldala is, ami ezt az oldalt „táplálja”.
Mindenkiben volt/van egy kettőség.
Akárcsak mi is, ők is nyakig voltak a teendőikkel. A zenében páratlan érzékkel megszervezett hangjaikkal fejezték ki mindazt, amit lényegesnek gondoltak a világról és természetesen benne az emberről magáról. De ugye azt mindenki tudja, hogy ezek a zeneszerzők ugyanolyan emberek voltak a maguk idejében mint mi. Csupán szemléletük, hivatásuk ***** őket mássá – ami viszont egy nagyon fontos eltérőpont hozzánk képest. Szeretném elmesélni, és előadni mindazt mindenkinek, ami emberi lényünket jellemzi. Bemutatom őket zenében, és szóban is. A jó oldalunk határtalan színességét, szerelmes oldalukat.
Abból indulunk majd ki, hogy elsősorban emberek voltak.
Rengeteg érdekességet is megosztok majd. Különböző reális élethelyzeteket mesélek el, amik visszatükrőződnek a zenéjükben is. Egy érdekes lelki utazásra hívok mindenkit, ahol jobban megismerhetjük őket. És kikről is lesz most szó szóban és zenében? Hát íme: Liszt Ferenc, Chopin, Beethoven, Schubert, Scarlatti, Vieira, és Enescu. Milyenek is voltak Ők igazából?, és minden …ami mögöttük van.
Remélem, hogy érdekesen hangzik ez a felvetés -és sokan tisztelnek majd meg jelenlétükkel.
Mindenkit sok szeretettel várok majd, ahova akár hozzák el ismerőseiket is, és töltsünk el együtt 70-75 percet egy "frissítő" közegben.
